2016. július 21., csütörtök

Shiva-val Apollón-ig: Prána flow a görög szentélyben II.

II. rész: Elemek, atomok, jönnek a részletek

„Az élet ugyanazokból a kémiai részecskékből és rezgő molekulákból épül föl a világ kezdete óta.  A Földön létező minden életforma 92, a természetben megtalálható kémiai elemre bontható le. Bolygónk azáltal, hogy ellipszis pályán mozog a Naprendszerünk központja, azaz elsődleges tűz központunk körül, így teremti meg a ritmusokat, az évszakokat és magát a változást is. A mai ember azonban elvesztette kapcsolatát a természettel, amely az ökoszisztémánk drasztikus változását és egyensúlyának felborulását eredményezte. A jóga gyakorlatival ezt a kapcsolatot újra megteremthetünk és meggyógyulhat a természetes összhang és áramlás.”*

Shiva prána flow programja, ahogy így picit belekóstoltam egy meglehetősen komplex, egymásra épülő moduláris tananyag, amely összesen 40 namaskar-ból (napüdvözlet variánsból) és 64 nap-hold szekvenciából áll.
Ezek felépítésükben az egyszerűbb fizikai gyakorlatoktól haladnak a komplexebb és finomabb, energetikai , mentális technikákkal kiegészítetett gyakorlásig, azaz egyre szélesebben körben és mélyebben (vagy magasabban J)  alkalmazva a jóga elemeit egy-egy gyakorláson belül. Bár hozzá teszem, hogy modultól függetlenül minden órájára jellemző volt, hogy egyaránt gondolt a kezdő, a középhaladó és a haladó gyakorlókra is a sorozatok összeállításakor, azaz kihívásból senki nem szenvedett hiányt J, mindenki a szintjének megfelelően tanulhatott, fejlődhetett.
A nyári képzésekből én az elemek áramlása (elemental  vinyasa) modult végeztem, amelynek célja az az elemek, az „elemi test” tudatosságának ébresztése, amely fontos alapozás a természethez és az életet átható energiaáramhoz való mélyebb kapcsolódáshoz.
A programban az öt elemi prána vinyasa szekvenciát vettük át, a föld (bhumi) üdvözlet, a víz (jala) üdvözlet, a tűz (agni) üdvözlet, a levegő (hridaya) üdvözlet és az éter / tér (akasha) üdvözlet sorozataival.
Shiva fantasztikusan építette be mondanivalójába az ókori görögök szellemi örökségét a téma  bevezetésében  és persze végig a kurzus folyamán. Nagy tisztelettel beszélt az európai szellemiség bölcsőjének gondolkodóiról és tanításaikról. A 2-3000 éves ókori gondolatokat ügyesen élővé és maivá téve világított rá a jóga, az indiai filozófiai rendszerrel összefüggésbe hozható párhuzamokra és analógiákra.
Az öt elem tana nemcsak keleten, de az ókori görög filozófusok által az európai gondolkozást is áthatotta. A négy őselem (tűz , víz , levegő, föld)  tana  Anaximandrosz nevéhez fűzhető, de előtte és utána is több filozófiai iskola is kutatta az archét, az ős anyagot, azaz az 5. elemet, a kvint esszenciát, az anyag feletti anyagot . Voltat iskolák, akik ezt az aperionnal (meghatározhatatlan, megnevezhetetlen, végtelen) azonosították, míg mások az ideával, a gondolattal, az elme hatalmával az anyag felett. Később az alkimisták az ötödik elemet éternek nevezték, amelyből kibomlik az összes többi elem is, amely bármely más alakot képes magára ölteni, átlényegítve önmagát egy más minőségbe.

A jógikus tanításokat megerősítve, kiegészítve vagy új megvilágításba helyezve tűzdelte bele Thales, Pütagórasz, Arisztotelész egy-egy gondolatait is, ahogyan egyre inkább elmélyültünk elemek tanában.
Már az ókori gondolkodóknál is megjelent az atomok elmélete, hogy a megnyilvánult világban minden apró kicsi, szabad szemmel nem látható, részecskékből épül fel. Eltérő tulajdonságokkal bírnak, így a belőlük épülő létezők is eltérőek, ez határozza mega természetüket. Az atomok nevükből adódóan oszthatatlanok (a-tomosz), úgy vélték, hogy nem keletkeztek és sohasem pusztulnak el, örökké létezők. Az atomok állandó mozgásban, surlódásban, ütközésben vagy vonzásban állnak egymással.

Shiva is az elemek kozmikus vinyasa-járól azaz mozgásáról, áramlásáról tanított és hogy a jóga nem más, mint ennek a természetes folyamnak a felismerése a mikro és makrokozmoszban.
Ennek a tanításának központi magja a „spanda”, a tudatosság pulzálása, amelynek (az Úr) Shiva  szív tudatosságának dobogásából fakad,  amelyet a ritmust adó, két oldalú (két fenekű) dobbal (damaru) ábrázolnak. Shiva tánca a tandava, kozmikus tánc, amely megteremti a mozgást a világegyetemben, az atomok vibrálásától, a galaxisok örvényléséig, a természet ciklusaitól, szívünk dobbanásáig.
Minden mozgásban van tehát bennünk és körülöttünk egyaránt. A prana flow célja pedig az, hogy bekapcsolódjunk ebbe az elementáris áramlásba és ezen keresztül tapasztaljunk meg az energia végtelen folyamát és az egységélményt.
És még mindig folyt. köv.:)



*Shiva Rea, 2016, Elemental Vinyasa: Embodying the Flow of Nature

2016. július 17., vasárnap

Shiva-val Apollón-ig: Prána flow a görög szentélyben

I. rész A tökéletes helyszín

Vitathatatlan, hogy Shiva Rea-nek kiváló érzéke van ahhoz, hogy a Földbolygó különleges, régi gyógyító helyeit felkutassa, visszaemelje méltó helyükre és ismét a szellemi gyakorlás szent terévé transzformálja. A Los Angeles-i születésű Shiva  a vinyasa flow jóga stílus meghatározó alakja, a prána flow rendszer kidolgozója, a jóga alkímistanője, örök zarándok, nő, anya, globális jógaoktató.
A nyári kurzusainak egyik helyszíne Dephi (Dephoi) , az ókori Görögország vallási, kulturális központja, a világ köldöke (omphalos), a hely ahol a Zeusz által szabadon engedett két sólyom a világ végeiről , a két pólust egyesítve itt találkozott, ide tért vissza.
A Parnasszus lábainál fekvő Delphi-ben található az Apollón kultusz egyik legjelentősebb szentély –együttese benne az ókori világ leghíresebb jósdájával. Ég és Föld találkozása ez itt, a kiindulási pont, a görög mitológia és hitvilág forrástörténeteinek helyszíne. A szentély szívében itt égett az „isteni fény” (hesztia) örökmécsese, melynek lángját Prométeusz lopta el az istenektől az embereknek. Itt győzte le Apollón Gaia (földanya) gyermekét Püthont a sárkánykigyót , itt közvetítette az égiek válaszát a szent transzba, isteni megszállottság ( enthuziaismus) alá került Püthia (oraculum) és a számos kultúrkörben megjelenő nagy vízözön után itt, a Parnasszoszon kötöttek ki a túlélők és itt kezdődött az új emberiség története.
 
A sziklák közötti szurdokból itt fakad a Kasztalia, a tisztaság szent forrása, a megtisztulás kultikus helyszíne, a nimfák, múzsák lakhelye. Ez itt tehát az ihlet forrása, "a szépség, a művészet eszményi helyszíne, a költészet otthona, a tökély és halhatatlanság jelképe."
Innen a mediterrán hőségben, egy izzasztó sétával érhetjük el a Kórükioni-barlangot (Korikio Andro), amely a kecskelábú , félig isten, félig ember Pán és vele együtt a nimfák, és tüneményes lények, tündérek lakhelye. A szentségében szinte érintetlen cseppkőbarlang kutatások szerint delphi ősi, eredeti gyógyító helye, a papok, papnők és a Püthia felkészülésének, spirituális gyakorlásának helyszíne.

Delphiben tehát körülvettek bennünket az Istenek, de ha mindez és a mitikus hősök lehelete valakinek még nem lett volna elég lelkesítő, maga a látvány, a hely tökéletes fekvése bizonyosan elbűvölte volna. A teraszokra épült városka csodás hegyekkel, pompás sziklákkal körülvéve egy zöld a szurdok fölött magasodott, háttérben a hűs tenger látványával. Az egész fura mód emlékeztetett a távoli Peru-ra,  a Machu Picchura, ahol a teraszos építkezés mellet szintén nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a szentélyek harmonikus helyeken, az elemek kiegyensúlyozottságában , a föld, a víz, az ég együttes látványában épüljenek.  Most amint e sorokat írom beugranak a párhuzamok, hiszen az inkák fővárosa, Cusco szintén fontos napkultusz hely, akárcsak itt az Apollón szentély és a hely nevének jelentése   „ a világ közepe”  is emlékeztet a világ köldökére.
De az érzés emlékeimben nemcsak Peru lüktet, hanem Hawaii is. Az aktív vulkánokkal teli Nagy Szigeten minden évszak, minden éghajlati öv, minden elem egyszerre jelen van, minden elem aktív és egyben tökéletesen kiegyensúlyozott. Az ayurvéda szerint tökéletes hely a gyakorlásra.
Nos azt hiszem helyszín berendezésre került. A hangulat megteremtve. Shiva Rea, kezdődhet a jóga óra!:)



2015. október 14., szerda

Hétköznapi flow

Mindenki kész. Indulunk. Jó mélyet szippantok a nedves, csípős kora reggeli erdőszéle illatából. Lépés közben még egy kicsit igazgatom a ruházatom, mocorgok a hátizsákom alatt. Most már kényelmes. Minden egyes lépéssel távolabb kerülünk az autótól és minden egyes lépéssel közelebb az erdőhöz. Lassan elhagyjuk a műutat, letérünk a kék jelzésre és a csapás emelkedőbe fordul. Érzem életre kelnek az izmaim, a testemben ébred a hő, kezd belül izzani a tűz. Ritkulnak az udvarias, baráti beszélgetések, növekszik a pulzusszám, kezdődik a lélegzetvétel ideje. Csendesedik a szó, hangosabbá válnak a gondolatok belül, fél szemmel felfelé sandítok meddig tart még az emelkedő.

Még bennem kattog az elmúlt hét hajtása és millió feladata zakatol az elmémben. Néhány elejtett, jelentéktelennek tűnő mondat bukkan fel a fejemben, ismétlődik, mint egy régi, beakadt lemezjátszó szüntelen. Észreveszem, hogy mind-mind magammal hoztam őket, pedig itt semmi hasznukat nem veszem.

A lépéseim lassan automatikussá válnak, a pulzus új egyensúlyt talál. Vetkőzöm. 1 réteggel kevesebb. Most már érzem friss levegő érintését a bőrömön, érzem, ahogy hozzáér a hideg az orromhoz, érzem, ahogy beáramlik ez a jóság egészen a tüdőmig. Minden molekulájában friss, páradús, nedves avarillat. Újabb emelkedő. A testem kész, örömmel veszi a munkát. Vetkőzöm megint. Még egy felesleggel kevesebb.
Távolodunk, de én mégis közeledek. Észrevétlenül hagyom, hogy az erdő engem szippantson be végre. Most már látom, amit eddig még nem, a színpompás leveleket, a titokzatos mohákat, az örökkévaló sziklatömböket a tarka lepkék szárnyának elalvó pillogását. Kirándulunk.

Majd a talaj egyszerre igen hepe-hupássá változik, hol sűrű össze-visszaságban fonják be az utat a gyökerek, hol csúszós, sáros, mozgó, amorf sziklatömbök nehezítik a lépéseket, máskor meg görgős kavicsok teszik viccessé a dülöngélő embereket. De a legtöbbször, mindez egyszerre. Egy meredek lejtőn lefelé. Nincs megszokott séma. Nincs automatizmus. Minden lépés más. Minden lépés egy új helyzet és új megoldást vár. Állandó, dinamikus egyensúlyban kell lenni. Az előre megfontolt, erős elhatározás, a megtervezett lépéshez való ragaszkodás itt nem ad stabilitást. Sokszor a dolgok nem azok, aminek látszanak. A stabilnak tűnő mégis megmozdul, a száraznak látszó valahogy megcsúszik, de fordítva is igaz. Már felkészültél a megcsúszásra, de felbukkan egy kegyes, kis mohadarab és mégis megtart. Pillanatról pillanatra új körülmények vannak és a másodperc törtrésze alatt kell felülbírálni a korábban jónak tűnt lépéskombinációt. Figyelni kell. Mindig. Éberen.

Nem tudsz kívül maradni a helyzeten. Magába szippant teljesen. Működnek az ösztönök, amelyek óvatosságra, védekezésre segítenek. Bennünk munkálnak a vélt és valós félelmek, korábbi esés- és ütődés tapasztalatok. ”Csak lassan, csak megfontoltan! Csak tudatosan, csak kontrolláltan!”
De ekkor minden lépés döcögőssé válik, a térdek és a lábak a fékezéssel, csillapítással óriási terhelést kapnak, az idegrendszer minden apró kibillenést intenzíven korrigál. Az izmaid, az ízületeid jeleznek, a figyelmed erőlködik és az elméd lázad. ”Mikor lesz már ennek vége? Mit keresek én itt egyáltalán?!”:)


De ha egy picit megengeded magadnak a lendületet, ha hagyod, hogy a kibillenés erejét felhasználd a következő lépésben, ha a figyelmed egyszerre van jelen a külső tereptárgyakon és a belső egyensúlyodban, akkor a feszültségből könnyedség lesz. A görcsös erőlködésből, finom elegancia. Akkor minden más megszűnik, nincsenek zavaró gondolatok, nincs belefeszülés, csak optimális erőkifejtés; egyenletes, puha légzés; éber, de ellazult figyelem. Ekkor nem kényszer, hanem természetes a változás és a változtatás. Akkor lázadás nélkül tudod, hogy ez a lépés, az előrehaladás, a jógagyakorlás törvényszerűsége, nem egy erő, ami ellened hat. Akkor megszűnik benned a méltatlankodás, a másra, jobbra, kényelmesebbre való vágyakozás és csak élvezed az „akadályokat”, amelyek már nem nehézségek többé, hanem a kirándulás, a jóga, az élet természetes részei. Eggyé válsz az erdei úttal, a jógamatraccal élvezed a lépések és az ászának változatos ritmusát és legbelül mosolyogsz a szüntelen mozgásban. Tat Tvam Asi.

2015. május 9., szombat

Miért?

  Hétköznapi mozgatóink, avagy tudatosság a rutin mögött

Ez az a kérdés, amit gyerekként, amikor tanuljuk e világ szabályait, ismerkedünk a földön érvényes „törvényekkel” milliószor felteszünk, de az idő és az életünk előrehaladásával egyre inkább elalszik bennünk.


Benne van ebben az is, hogy egyre több ismeretet sajátítunk el, megnő a tudás és a tapasztalás is bennünk és számos dolog egyértelművé és világossá válik. De nyilván összefüggésében van a szocializációnkkal is, amelyben megtanuljuk, hogy mikor mit lehet, mit illik megkérdezni, megkérdőjelezni. A kérdésfeltevései kedvünket és a kérdéseink tartalmát az is befolyásolja, hogy korábban egy-egy adott témában a szüleinktől, társainktól, tanárainktól milyen mélységű, milyen minőségű válaszokat kaptunk. És persze sorolhatnánk a tényezőket, amelyek befolyásolják a kérdéseinket, de tény, hogy idővel egy csomó tevékenységünkben, szemléletünkben, kialakul bennünk egyfajta rutin és beidegződés. És már nem kérdezzük meg magunktól, hogy miért, hanem csak leszegett fejjel haladunk a kijelölt ösvényen, abban a hitben, hogy tökéletesen ismerjük azt és sokszor fel sem pillantunk a megszokásból.

A rutinnak természetesen van helye az életben, hiszen a hétköznapi életünket egyszerűbbé és gyorsabbá teszi. Biztosan Te is sok időt töltesz az interneten vagy közösségi portálokon. Kétségtelen, hogy gyorsan lehet információt szerezni és hatékonyan kommunikálni. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha minden egyes alkalommal, amikor készítesz egy fényképet és posztolsz, akkor eltöprengsz a mobiltelefon és az internet működési elvén, az összeköttetésen, a kapcsolódáson, majd az adott tevékenységed értelmén és szükségszerűségén, vagy azon, hogy hogyan hat majd ez a poszt, hogy valóban azt fejezi-e ki, amit megosztani szeretnél. Nos ez eléggé megnövelné az erre szánt időt, de mégsem mondom azt, hogy teljesen értelmetlen dolog lenne. Éppen az ilyen kérdések vezetnek új ötletekhez, a kreativitás megnyilvánulásához, de legalábbis a figyelem és az éberség fenntartásához.



Én ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ha a jóga gyakorlás útjára lépsz (de bármilyen más tevékenységről is legyen szó), hogy a lehető legőszintébben kérdezd meg önmagától, hogy: MIÉRT?  Miért a jógát válaszod? Biztos, hogy annak a kevéske szabadidőnek, energiának, ami rendelkezésedre áll ez a legjobb letöltési módja számodra? Biztos, hogy ez az út, ez a módszer vezet oda, ahová menni szeretnél?

A válaszok egyénenként nagyon különbözőek lehetnek, de a legfontosabb, hogy azt a választ ad meg, ami a leginkább megérint, ami a leginkább felvillanyoz, amikor zsigerből érzed, hogy EZ AZ! EZ A CÉLOM! EZT SZERETNÉM ELÉRNI! IGEN, EZÉRT CSINÁLOM!



Légy magadhoz őszinte! Ne az egészség általános üzenetébe burkolózz, ha formás popsit szeretnél. Ne kényszerítsd bele magad a megvilágosodás keresésébe, ha a fájó hátadon szeretnél enyhíteni. Ne a mindent megváltó bölcsességet hajts, ha előbb szeretnél megerősödni az érzelmeid, félelmeid uralásában.
De találd meg azt a célt, ami akkor is kitartásra sarkall, amikor nehéz. Amikor elfáradtál, amikor elkedvetlenedtél. Mert csakis a számodra megfelelő cél, a megfelelő szándék éltet és ad erőt. A nem megfelelő pedig kialszik benned. És hibáztatod a módszert, az eszközt, arra hivatkozván, hogy „ez nekem nem jön be” vagy még inkább „na, ez sem jött be”, pedig lehet, hogy csak rosszul mérted fel önmagad.
A célok és a mozgatónk persze térben és időben is változnak, mint ahogy mi magunk is. Ezért érdemes időről-időre újra feltenni a kérdést: Miért? Vannak célok, amiket elértünk és tovább kell lépnünk, vannak célok, amik elavulnak bennünk és kiüresednek. És olyan is van, hogy az úton felismerjük, hogy valami előrébb kerül az életünkben, adódik egy részcél, vagy valami pillanatnyilag prioritást kell, hogy kapjon.
Ne hagyd ki, kialudjon a szemedből a kérdések keltette kíváncsiság és a válaszok keltette lelkesedés. Tudd, hogy mit, miért teszel. Értsd, éld az életed úgy, hogy szándékaid szem előtt tartod, mert akkor a motivációd szelét be tudod fogni a vitorládba, amely a céljaidhoz repít szélsebesen.


2014. február 18., kedd

A joga fáj(a)?



Manapság hazánkban is, a nyugati trendekhez hasonlóan egyre többen kezdenek el jógázni. A nagyobb városokban gombamód szaporodnak a jógastúdiók, hihetetlen bőséget és változatosságot kínálva az érdeklődőknek. A stresszes munkahelyek kimerült menedzserei és számítógépek előtt görnyedő irodai alkalmazottak közül sokan keresik a frissülést és a harmóniát, „a jóga ígéretét”. Sokan azért választják a jógát, mert egy lassabb, kevésbé megerőltető mozgásnak tarják. (Ez persze stílusoktól és gyakorlottsági szinttől eléggé eltérő lehet.) Az azonban biztos, hogy sokan a teljes mozgáshiányból a jógával kezdik „újra” a mozgást, de az is nagyon gyakori, hogy hosszú évek, napi szintű, végtelen rossz testtartásából a jóga segítségével vágynak a „kiegyenesedésre”, fájdalmak mérséklésére.
Kétség nem fér hozzá, hogy ez nagyon messze van az indiai tradíciótól mind fizikai, mind spirituális értelemben, de az is igaz, hogy a fentiek közül is igen sokan számolnak be jobb közérzetről, javuló tartásról, erősebb immunrendszerről, szellemi frissességről stb., azaz a mozgás jótékony hatásairól.
A 2012-ben megjelent, a jógás körökben kifejezetten megosztó, a laikusokat és a közvéleményt erősen formáló és befolyásoló New York Times cikk, amely a sokat hallott előnyök helyett, jóga árnyoldalait domborítja.

A cikk hivatkozik egy 2009-ben végzett kutatásra, mely szerint a legkomolyabb jógában szerzett sérülések a derék, a váll, a térd és a nyak területén a leggyakoribbak. 


Ez nem is csoda, hiszen ezek egyébként is a legsérülékenyebb, legérzékenyebb mozgásszervi részeink. Másrészről az is igaz, hogy a legnépszerűbb jógairányzatok ászánai között sok az extrém hátrahajlás (drop back, esetleg nyak „hátravetés”), rengeteg a vinyasa (sok-sok chaturangával) található, vannak ugrások és lótusz lábtartások sokféle helyzetben. Az extrém hő (és az e miatt megnyúló izmok), erős (erőszakos) igazítások vagy a segédeszközökkel elért mélyebb, összetettebb, haladóbb pózok (amiket nem biztos, hogy magunktól fel tudnánk venni) nem feltétlenül „csak” segítséget jelentenek, hanem veszélyeket is hordoznak magukban .
A sérülések között előkelő helyen szerepel a stroke (agyi érkatasztrófa) is, amely a fordított testhelyzetekkel, mint pl. a gyertya (sarvangasana) vagy a fejállás (sirasana) hozható kapcsolatba. A köznapi nevén szélütésként ismert betegség az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működési zavar.  A leggyakoribb okok között szerepel az agy elégtelen vérellátása (trombózis és embólia is) vagy a koponyaűri vérzés.  Az agyat és az agytörzset a belső fejverőerek és a gerinc menti verőerek (arteria vertebralis) látják el artériás vérrel.  Az agy vérellátásának szabályozásáért az u.n Willis kör a felelős, amely az agy vérellátását biztosító érhálózat kapcsolódási pontjain található.



 Alakját tekintve az agyvelőn táncoló, ausztrál őslakos rajzára emlékeztet.:) Ez a „táncos” felelős tehát a váráramlás egyenletességért.A szakirodalom szerint az agyi erek elváltozásai, a magas vérnyomás és a hirtelen fizikai megterhelés közvetlen kiváltó okai lehetnek a stroke-nak.

De mennyiben vonhatok felelősségre a stroke kialakulásáért az extrémebb fordított testhelyzetek?
A szakirányú, mélyebb tudományos ismeret hiányában, a teljesség igénye nélkül néhány gondolatébresztő felvetést, ellenvetést szeretnék megosztani a jógáról, jógaoktatókról, és gyakorolókról.

Tények és vélemények a fordított testhelyzetek végzéséről: 
  •  Tény, hogy a fordított testhelyzetek hatására megnő a fej vérellátása és az is tény, hogy ez a póz erősen hat a keringésre és a szív működésére is, valamint fizikai megterhelést is jelent, pláne egy kezdő vagy például egy túlsúlyos gyakorló számára (bár ez utóbbinak én nem is annyira ajánlanám)
  • Tény, hogy a stroke  megelőzésében a vérnyomás karbantartása, szív- és érrendszeri gondozás, helyes életmód és étkezés, hirtelen testi megerőltetések kerülése segít.
  •  A fordított testhelyzetek általános jótékony hatásaként elmondható, hogy fokozzák a keringést, csökkentik a fejfájást, fokozzák a memóriát, javítják az emésztést. A sirsasanánál pozitívumként a szív tehermenetesítése is megjelenik. Természetesen még számos jótékony hatás felsorolható lenne, de amint látható ezek a pózok egyaránt veszélyesek a stroke szempontjából, miközben hozzájárulnak mindazokhoz a tényezőhöz, amelyek segítik a megelőzést.
  • Tény, hogy a fej verőerei és a gerinc melletti verőerek látják el az agyat friss vérrel és tény, hogy a nyak bizonyos mozdulatokra vagy testhelyzetekbe, amiben akár ha véletlenül belefeledkezünk képesek elzáródni, akadályozva a keringést (például gondoljunk arra, hogy hosszan nézzük a fejünk felett zajló tűzijátékot vagy légi bemutatót).
  • Tény, hogy a jóga gyakorlataiban inkább teret szeretnénk létrehozni, hogy ebben növelni tudjuk a mozgásterünket, erőnket és rugalmasságunkat. Az nyaki csigolyák összetorlódása és a vérkeringés elzárása ezen a területen nem a helyes kivitelezés jele.
  • A jóga nem játék: Az ászának erős fizikai és energetikai hatásmechanizmussal bírnak. Nagyon fontos a fokozatosság betartása, a test felkészítése és a testtudatosság ébresztése és növelése. Az egyes ászánákhoz számos kivitelezési instrukció tartozik, amelyek egy része éppen a biztonságos kivitelezést célozza. Ezek nem pusztába kiáltott szavak, amelyeket a kedvünk és hangulatunk szerint betarthatunk vagy sem, hanem a hosszú távú egészségmegőrzésünket szolgálja. A jógában nincs kapkodás, a hirtelenséggel szemben a tudatos mozdulat, munka és kivitelezés jellemző a légzéssel összehangoltan.

  • A nyak sérülékeny: A legnagyobb mozgásterjedelemmel rendelkező gerincszakasz a nyak, de rendkívül sérülékeny is. A nyaki csigolyák (is), megnyújtás híján hajlamosak a torlódásra és ebben a munkában szerepet kapnak a vállak is. Ugyanis az előre eső, fül irányába felhúzott vállak beszűkítik a csigolyák közötti teret (is) , amely az energiaáramlást, keringést károsan befolyásolja. Fontos azt is tudni, hogy a nyak teherbírása kicsi és rá a mobilitás jellemző. A fejállásban erre különös figyelmet kell szentelni. 
  • Könnyítések és eszközök: A fentiek alapján tehát kiemelten fontos, hogy a sarvangasanaban a tarkó hosszú maradjon és ne a nyakra, hanem a vállra kerüljön a súly. Ezt a váll alá helyezett magasítással érhetjük el. Fontos azonban, hogy a vállakat nyissuk és fordítsuk a pozíció alá, ezzel részben a nyak nyújtását, részben a törzs optimális megtámasztását és a könyök megfelelő és biztonságos terhelését is segítjük. A vállak nyitását segíthetjük egy hevederrel. A fejállásnál is védeni kell a nyakat, hiszen számára irreális terhelést jelent a teljes test súlya. Ezért itt különösen fontos, hogy a karok és a vállöv maximálisan vegyen részt a terhek viselésében. Azaz az alkarok erősen támasztanak és emeld ki magad a vállövből, ne ess be a nyakat behúzva a vállak közé. Ha bizonytalan vagy ezt a kiemelést feltétlenül gyakorold a falnál. Elképzelhető, hogy még nem erős az izomzatod, ekkor az előkészítő gyakorlatokkal érdemes foglalkozni. A sarvangasanához nyújthat felkészülést a viparita karani mudra (félgyertya). További könnyítés a falnál végzett gyakorlat (láb megtámasztásával)  illetve a székkel vagy hengerpárnával alátámasztott deréktájék.
  • Ha még nem készültél fel: A két mumus (sirsasana, sarvangasana) megfelelő kivitelezéséhez elengedhetetlen a vállöv és a hát mély izmainak megerősítése, felkészítése. (kiváló erre pl. a delfinpóz) E mellet dolgoznak a karizmok, mellizmok, hasizmok és a csípő körüli izmok is, amelyek szintén edzésre szorulnak. A fejállás számos előkészítő szakaszra lebontható (lépegetés a törzshöz, zsugor, egy láb emelés, két láb emelés) a teljes póz felvétele előtt. Továbbá a fejre helyezett súlyhoz is fokozatosan, kell és lehet szoktatni a szervezetet olyan pózokkal ahol kontrolláltan és nem a teljes törzs súlyát terheljük a nyakra (pl. emelt babapóz). Felkészületlen testtel ezek a pózok számos veszélyt rejtenek magukban.

  • Vannak ellenjavallatok: Fordított testhelyzetek nem végezhetők menstruáció ideje alatt (félfordítottak igen) illetve terhesség alatt csak gyakorlott jógázó esetén, de az utolsó harmadban akkor sem ajánlott. A nyaki sérv, a magas vérnyomás, szemnyomás, szédülés, szívproblémák, hasmenés, nyaksérülés egyértelműen kizáró okok. Mint láthatjuk ez szintén fontos szempontot ad az esetleges stroke veszélyes helyzetek kiiktatására.
  • Nem való minden mindenkinek! Van olyan egyéni alkat, olyan elváltozás, olyan testi tendencia, olyan blokk amely (még, vagy az adott pillanatban, de az is elképzelhető, hogy az adott testben) nem teszi lehetővé bizonyos testhelyzetek felvételét. (Például nagy mellű hölgyek számára nehézkes lehet a sarvangasana, amely számukra gyakran a légzést is ellehetetleníti). Lehet, hogy fájdalmas ezt tudomásul venni és elfogadni, de ez is az élet, az út része.
  • Testre szabott figyelem hiánya: A stúdió jógaórákon a nagy létszám mellett, a gyakorlók alaposabb ismerete nélkül az oktatónak nincs mindig lehetősége mindenkit egyénileg javítani és testre szabott módosításokat beiktatni. Ez sajnos komoly hiányosság hiszen, így a sérülésveszély lehetősége fennáll. A fájdalmakat, kényelmetlenségeket, nehézségeket érdemes egyéni konzultációban, vagy kis csoportos műhelyfoglalkozásokon átbeszélni és az így kapott módosításokat elsajátítani. Én buzdítok mindenkit arra, hogy kérdezzen, jelezze a problémáit és a felkészült oktató segítségére lesz. Vagyis „ A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg…” szöveg  itt is érvényes.:) 
  • Ego és a fanatikus gyakorlók: Az önmagukkal szemben felállított szigorú cél- és követelményrendszerben sokszor az elme diadalmaskodik a test felett. Az akaraterő győz a belső figyelem és a türelem felett. Haladni szeretnél, érezni, látni, tudni a fejlődést. Az elkötelezettségedet a gyakori és kemény gyakorlással fejezed ki. Csak éppen túllősz a célon. A beérés, a megérés idejét nem lehet sürgetni. A fokozatok be nem tartása előbb-utóbb türelemre és belső figyelemre kényszerít ( jönnek a kényszerpihenők).
  • Testtudatlanság: A gyakorlásnak van olyan szakasza is, amikor még a testtudatosság nem fejlődött ki, de az ambíció, a terembe gyakorló többi ember látványa „húz” bele a határok túlfeszítésére. Különösen azokat az embereket, akik korábban nem sportoltak és kifejezetten mozgásszegény életet élnek, de kompetitív beállítottságúak intenék türelemre és megfontoltságra. Ismerd meg a tested, ismerd meg a gyakorlatokat. Tudatosítsd az érzeteket. Találd meg az izom, az ínszalag, az ízületek működését magadban. És figyelj! Figyeld az instrukciókat, figyeld önmagad! Milyen a fájdalom? Hol fáj? Hogyan fáj? Tanuld meg megkülönböztetni a jó fájdalmat (a saját nehézségeiddel, blokkjaiddal szembeni optimális munkát), a rossz fájdalomtól (túlerőltetés, helytelen kivitelezés)!
  • Felkészületlen tanárok: Sajnos abban is van igazság, hogy nem minden instruktor, rendelkezik kellő ismerettel, tapasztalattal. Az iskolák ontják ki magukból a jógaoktatókat és az egyes központok képzése igen eltérő színvonalú. Nagyon sokan megfelelő képzettség és felelősségtudat nélkül kezdenek oktatni. Kezdőként ezt nagyon nehéz felismerni és felmérni. Az oktató személyisége kezdetben meghatározó, illetve a kérdésekre kapott válaszok megfelelősége, amelyet tapasztalati úton mérhetünk le, vagyis, hogy az adott dolog működik-e a saját testünkön. De ez részben idő kérdése is. Érdemes ellátogatni esetenként más-más órákra, ahol más instrukciókat, más tapasztalatokat is kaphatunk és idővel kifejlődik az az ismeretünk, hogy ki a szakmailag (is) hiteles oktató. Ha több oldalról, több irányból kapunk megerősítést egy adott a témában, akkor bizonyára jó úton haladunk (bár kivételek mindig vannak:-)). 
  • Erőszakos vagy határozott oktatók: Sokszor egy külső segítség, egy oktató „okos ujja” segít abban, hogy megértsük, megéljünk valami lényeges felismerést egy-egy ászánában. A bizalom, a bátorítás, a támogatás erősen hozzájárul ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket és nagyot lépjünk előre a számunkra „mumus” ászánakban is. Az oktatók segítenek abban, hogy időnként a határainkat feszegessük és túljussunk egy „beakadáson”, nehézségen. De mi a fejlődés természetes üteme és mértéke? Segítenek-e, ösztönzőek-e az erőszakosan végzett igazítások, a sürgetés, a nyomásgyakorlás vagy elvárás? Van, akinek igen, van, akinek nem.

Az, hogy az adott gyakorlónál végső soron mi vezet vagy vezethet stroke-hoz és ennek mi köze a jógához, akár a fenti kis áttekintést nézve is igen összetett lehet a válasz. Bővebb ismeretet igényel az esetről, a gyakorlóról, életmódjáról, az oktatóról stb.

Én úgy gondolom, és úgy tapasztalom, hogy a jóga képes gyógyítani, de ha nem megfelelően végezzük a gyakorlatokat, akkor sérülést és egy adott betegség, probléma hatásának felerősödését is hozhatja. Tanulj megfelelően képzett oktatóktól, mesterektől és tartsd be az instrukciókat, ellenjavallatokat, azaz a játékszabályokat! Figyelj a tested belső hangjára, a tisztítsd és tiszteld a belső érzékelésed!

2014. február 6., csütörtök

Deszka, bot és a kutyák. A nagy hármas: Chaturanga -Urdva mukha -adho mukha svanasana



A dinamikus jógairányzatok (astanga, vinyasa flow, vinyasa krama) leggyakoribb ászanai ezek. Egy kiemelt, kihívásokkal teli szeletke a Napüdvözletből, amely két póz között semlegesíti, kiegyenlíti a testre gyakorolt hatásokat.
Kezdetben kifejezetten nehéz sorozat ez és aztán később is, amikor már megerősödtünk és előrehaladunk a gyakorlásban, akkor is komoly odafigyelés szükséges a megfelelő kivitelezéshez. Kitartást és koncentrációt igényel. Miért érdemes mégis gyakorolni? Mit tud ez a vinyasa?

Miért lehetséges a kiegyenlítő hatás?

A jógában kiemelt fontossággal bír a gerinc egészsége. Fizikai testünknek ez a fő váza, amely meghatározza a tartásunkat és a mozgásunkat. A gerinc megfelelő állapota létfontosságú és alapvetően meghatározza a közérzetünket is.
A deszkapóz (dvipada vagy adho-mukha-danda-asana (lefelé néző botpóz) ) és a chaturanga dhandasana (4 ponton alátámasztott botpóz) kifejezetten erőt fejlesztő pózok, ahol a karok mellett a vállak, törzs elülső és hátulsó izmai (elöl az egyenes hasizom, ferde hasizom a nagy mellizom, hátul a mély hátizom, gerincfeszítő izom) a farizmok és a lábizmok(combhajlító, lábikraizom) is igen intenzíven dolgoznak. A tűz elem erős dominanciája jellemző erre a két pózra, de ha lassabban megfontoltabban, lendület nélkül mozdulunk egyikből a másikba, megnyilvánul a föld elem is az erős izommunkán keresztül. Ezt erősíti a végtagok stabil alátámasztása is. Az egyensúlyi helyzet és az, hogy alapvetően kis felületen érintkezünk a talajjal, a levegő elemet hívja a gyakorlásba. Ez a két póz, erősíti a testet az immunrendszert, fokozza a keringést. Kitűnő előkészítő póz a karon támasztó testtartásokhoz, és hatékonyan felfűti a testet az intenzívebb (pl. hátrahajló) ászanákhoz.


Az urdva mukha svanasan (felfelé néző kutyapóz) egy erős mellkas nyitó póz, amely a vállak mobilitásán túl, a hasizmok nyújtását is elősegíti. A korábbi két pózban erősen dolgozó elülső izmok számára ez kitűnő kompenzáció. Nyújtja a csípő horpaszt és az elülső combizmokat is, miközben erősen dolgozik a hát, a farizom, a hátsó combizom és a kar is. Ajudvédikus szempontból a levegő elem uralja a pozíciót. A föld elemet a szemfókusz lentebb hozatalával építhetjük be. Az urdva mukha egy intenzív mellkas nyitó póz, amely hatékonyabbá és könnyebbé teszik a légzést, növeli a tüdőkapacitást, serkenti a keringést. A mellkas mellett a váll mobilitása, a vállízület mozgásterjedelmének fokozása és rugalmasságának növelése is fontos funkció. A hátrahajló pózok aktivizálnak, élénkítenek és kitűnő tréninget jelentenek az idegrendszer számára (segítik az idegszálak megnyújtását és aktivitását).


 Az adho mukha svanasanaban (lefelé néző kutyapózban) kvázi semleges a gerinc, azaz tengelyes nyújtásban van. Ez a póz a korábbi mellkas nyitást neutralizálja, miközben dolgozik a széles hátizom és a deltaizom. Nyúlik a nagy farizom, combhajlító és a lábikraizom (vádli) is. Azaz az urdva mukha után, amivel a test elülső részének nyújtuk, az adho mukhában nyújtózik a gerinc, dolgozik a hát valamint a törzs oldalsó izmai (széles hátizom és elülső fűrészizom). Nyújtózik továbbá a nagy farizom és alsó végtagok hátulsó része, miközben a has passzív (illetve a megfelelően kivitelezett pózban létrejön a mula bhanda). Az adho mukha svanasana fordított testhelyzetnek minősül, azaz félfordított pozíció annak pozitívumaival fej vérbősége, az agyi erek edzése, a keringés stimulálása, a szív pihentetése, amely a chaturanga és urdva mukha pozíciók után egy kifejezetten pihentető, nyugtató póz. Ez az ászana is alapvetően levegő dominanciájú, amelyben a föld fókusz növelhető, a végtagok talaj irányba történő erős megtartásával. 

A sorozatban az átmenetekhez elengedhetetlen a köldök erős munkája, amely a tűz elemet fokozza. A víz elemet hozza be a gyakorlásba, ha a hullám mozgását követve az átmenetekre, átfolyásokra helyezzük a hangsúlyt.
A csavarás és oldalra döntés hiányzik még a gerinc komplett munkájához, de ezek egyoldalas pózok, amikből a másik oldalra végzés szükséges a kiegyenlítéshez és az egyensúlyhoz. Éppen ezek között a pózok között továbbá a különböző irányú és eltérő hatásmechanizmusú pózok közötti semlegesítés a fő feladata a vinyasanak.

Így most egyben látva ezt a mesterhármast láthatjuk, hogy minden benne van. Erőfejlesztés és nyújtás, amelynek fő fókusza a gerinc rugalmasságának, erejének és egészségének növelése. Jelen van benne (különböző mértékben ugyan) minden főbb elem: a levegő, a tűz, a víz és a föld is, bár hangsúlyosabban az első kettő domináns.



Az intenzív gerincátmozgatás első lépéseként közel a teljes test izomzatát tónusba hozza. Majd egy hátrahajlás és egy fordított (pontosabban félfordított) testhelyzet következik. A hétköznapi tevékenységeinkben ezek a legkevésbé előforduló irányok, amelyek hatékonyan edzik a gerincet és az idegrendszert. Először a korábban erősen megdolgozott hasi és mellkasi izmokat nyújtja (hátrahajlással), fejlesztve és mobilizálva a karizmokat és a vállízületet. Majd végül semleges helyzetben, tengelyben nyújtja a gerincet, miközben az első pózban dolgozott és még le nem nyújtott izmokat is, azaz a farizmokat és lábak hátsó részét is lenyújtja (lefelé nőző kutyapóz).
A gerinc szempontjából az egész olyan érzés, mintha egy sprőd madzagot szeretnénk megpuhítani, úgy hogy erős, de hajlékony legyen. Először megnyújtjuk, majd hajlítjuk abba az irányba, amerre ritkán szoktuk hajlítani (amerre nehezen hajlik, amerre meg van „keményedve”) utána pedig hajlítjuk és nyújtjuk a másik kevésbé használt irány felé. Így szép fokozatosan kioldodik belőle a sprődség, nem lesz "beállva", bekeményedve egy, a leggyakrabban felvett helyzetbe (például "irodai monitor előtt ülő ászána":-)).


Ebben a nehéz sorban kifejezetten fontos a megfelelő légzés. A deszka pózt kilégzésre vesszük fel, a légzés kinn tartás (kumbakha) segíti a kar hajlításával járó erőkifejtésben (chaturanga). Belégzéssel nyitjuk a mellkast a két kar között előre törekedve (udva mukha), majd kilégzése, toljuk a tenyeret, emeljük a csípőt és nyújtózunk bele a pózba (adho mukha).

Mire figyeljenek a dósikus alkat figyelembevételével a kigyensúlyozott gyakorlásra törekvők?
A kapha típusú gyakorlóknak kiváló, ébresztő dinamizáló kis sor, ébreszti az akarterőt, kitartást és segít megnyílni, kinyílni. A pittáknak a tűzességet érdemes picit vizesíteni (hullámzó átmenetekkel, rövidebb kitartással), de alapvetően szükségük van erre a kihívásra. A sor a legnehezebb a vaták számára lesz, hiszen a kar, váll, hát megerősítése nélkül túlerőltethetik magukat vagy meg is sérülhetnek. Nekik nagy valószínűséggel számos előkészítő gyakorlatra lesz szükségük a kivitelezéshez, de hatékonyan hozzá fog járulni ahhoz, hogy megerősödjenek és növeljék a stabilitásukat. A levegő elem túlsúlyát érdemes a föld elemet fokozó fókuszt belevinniük.


A vinyasa, tehát egy nagyon intenzív gyakorlatsor, amely a tűz erejével edz és átalakít, a légzést hívva segítségül. Ez a sor egy nagy lehetőség, arra hogy megérezzük a nehézségben a könnyedséget, a prána erejét, az elme kiüresedésének állapotát és a koncentráció gyümölcsét. Az ellentétek nagy kiegyenlítője, azaz a hajlékonyság, a rugalmasság, az erő és s kitartás teljessége mind fizikai, érzelmi és mentális szinten is. Egy izgalmas sor, melyben ott rejlik a mozgás, a légzés és az elme összehangolásának nagy lehetősége, a külső és a belső világunk összekapcsolódása egy dinamikus, mozgó meditációban.